A durva valóság az, hogy az ellenzék egy ígéret arra nézve, hogy "egyszer talán jobb lesz".

Én erre nem építhetem fel a családom jövőjét. Több kell!

Én úgy látom, hogy az ellenzék rossz erőforrás menedzsmentet használ. Rosszak a döntéshozatali folyamataik, mert rossz a döntésekhez szükséges információk beszerzésének formája, útvonala és kapott adatok feldolgozása. Eleve rossz az a struktúra amiben hisznek, amivel építkezni szándékoznak.

Az ellenzék mégsem változik. Úgy döntöttek, hogy a társadalmat formálják a saját politikai igényeikhez, mint ahogy azt a Fidesz is teszi. Pedig egy szolgáltató pártnak, vagy párszövetségnek most olyan folyamatokra van szüksége, ami a társadalmat arról biztosítja, hogy olyasmit tesznek, amire az egyénnek, a családoknak, a gyerekeinknek valóban szüksége van...

De nem ezt teszik. 

Nem cselekszenek!

Nem intézkednek!

Nem tanulnak, nem fejlődnek...

Ha én civilként, pénz, sajtó, társadalmi háttér nélkül tudok a csapatommal gazdaságot és oktatást építeni - ŐK MIÉRT NEM KÉPESEK ERRE?

Ha én civilként képes vagyok a csapatommal karitatív, szociális, közösségi munkát végezni - ŐK MIÉRT NEM KÉPESEK ERRE?

A válasz egyszerű. 

Azért mert az embereknek - a látszat szerint - nem az kell amit a civilek csinálnak a terepen. A társadalomnak nincs szüksége, közösségi, szociális, közéleti, társadalmi felelősséggel elvégzett munkára.

Az embereknek pártok kellenek, akik azt hazudják, hogy majd jó lesz. EGYSZER. TALÁN.

A jelen ellenzéki pártjainak, társadalmi, szociális, közéleti haszna nulla. Közpénzből rizsáznak a TV-ben, Rádióban, Sajtóban. Közpénzből ülnek bizottságokban, párteseményeken, pártideálokat gyártó pártüléseken, de például nem mennek ki a terepre. Ha mégis, akkor az sajtóesemény, nem munkavégzés.

Beszélnek a gyermeknyomorról. Mi ott élünk ahol a nyomor van (Én spec. hetente 5 napot vagyok vidéken).

Beszélnek a szegénységről. Mi ott építkezünk, ahol a szegénység van.

Beszélnek az oktatás problémáiról. Mi oktatási intézetet építünk.

Beszélnek a gazdasági problémákról. Mi kisgazdaságokat építünk.

A társadalom mégis azt mondja, hogy a pártok a jövő, mert a pártokra lehet csak szavazni!

Nos ez nem igaz! Soha nem egy pártra szavaznak az emberek, hanem egy ígéretre. A párt az csak egy halmaz, egy név, egy kapcsolódási pont ahhoz az ígérethez, amit a társadalom vágyként megfogalmaz.

A MI (Juhász Zoli és csapata) politikai, társadalmi, szociális értékrendünk, hitvallásunk baromi egyszerű.

Ha valahol gond, probléma, kihívás, feladat van, akkor odamegyünk a csapattal és tudásunk legjavát nyújtva törekszünk azt megoldani.

A jelenlegi ellenzék hitvallása annyi: Éljük túl a választást és ha nyerünk majd jó lesz...

...És ha hetedik alkalommal is vesztenek?

Mit fogsz mondani a gyerekednek? A szüleidnek? A barátaidnak? 

Én nem az ellenzék ellen vagyok, hanem az ellen, ahogy - a látszat szerint - meg akarnak nyerni egy háborút úgy, hogy még a kisebb csatákra sem készültek fel. 

- nincs lokális helyi szervezeti modelljük.

- nincs folyamatmenedzsment.

- nincs (látszat szerint) szakmai apparátusuk.

- nincs pártapparátus (önkéntesek, melósok, terepmunkások)

- nincs vidéki jelenlét (csak a nagyvárosok nem az ország)

- nincs kisebbségi politika (mondom nincs.)

- nincs oktatáspolitika (az meg pláne nincs)

- nincs egészségpolitika (brrr...)

Ígéretek vannak. 

De lássuk be! Azért nem építenek semmit, úgy ahogy teszem azt mi, mert a választók ezt nem igénylik.

ÉS HA ÉN MEGSZÓLALOK, HOGY EZ A FAJTA ELLENZÉKI MUNKA ROSSZ! MEG KÉNE VÁLTOZTATNI!

...Akkor TE, a választó, engem és a csapatom állítod pellengérre, hogy megosztjuk az ellenzéket.

Holott egy ígéret van csak! Nem pedig egy hatékonyan működő ellenzék! 

Szívesen tanítanánk őket (Hidd el van rá képességünk és képesítésünk.)! De ezt se a választó, se az "ellenzéki pártok" nem igénylik. 

Mert ma fontosabb az üres ígéret, mint a kézzel fogható valóság.

Nem csak az ellenzéknek. DE NEKED IS! 

Juhász Zoli