Benned nem buzog fel a tenni akarás, amikor körül nézel, hogy milyen undorító fos-tengerré változtatta a Fidesz és a politikai "elit" az országot?

Nézem a nyálas, bamba, közhelyes politikai nyilatkozatokat, amik mentegetik a menthetetlent. Épül itt minden! Vadászati kiállítás, űrkikötő, atlétikai stadion, templom és Horthy emlékmű. Két-óránként kijelenti valami alul-képzett, buta, középszerű és pökhendi alak, a TV-ben, hogy a korrupció rossz, a gazdaság erős, miközben tudjuk, hogy százmilliós palotában él, amit a mi adónkból lopott magának, ami miatt az ország mára a csőd szélére sodródott.

Az a kérdés foglalkoztat, hogy mi lenne, ha mától nem viselkednénk úgy, mint egy majomcsorda? Mi lenne, ha értékes dolgokat hoznánk létre? Mi lenne, ha nem csak olyasmiről beszélnénk, vagy olyasmit lájkolnánk, vagy osztanánk meg, amitől herótunk van? Mi lenne, ha a változatosság kedvéért időt, pénzt és energiát ölnénk olyan melóba, ami valóban megváltoztatja a mi és a gyerekeink életét?

Mi lenne, ha végre nem arról beszélnénk, ami elválaszt, hanem arról, ami összeköt bennünket?

Szóval mi lenne ha?

Tudom-tudom, te még valaki másban akarsz hinni nem önmagadban. Te még most is reméled a csodás feltámadást. Azt, hogy jön egy új vezető, aki majd helyetted megmenti a gyereked, aki helyetted óvja meg a családod, és aki majd helyetted lesz ember a talpán. 

Igen! Tudom! Hiszel az ellenzék feltámadásában. Abban, hogy majd érted képesek lesznek összefogni és majd létrehoznak valami nagy és vállalható csodát, amit mi majd Magyarországnak hívhatunk, mindenki más, meg annak a helynek, amit nem kell szégyellni.

Tudod én nem hiszek nekik. 

Nem hiszek se Orbánnak, se az ellenzéknek. 

A szigorú és harminc éves tények azt sugallják, hogy magunkra hagytak minket. Vannak ők - a politikusok és a környezetük - és vagyunk mi - akik pusztuló reménnyel várjuk a mindennapok csodáit.

Szóval mi lenne, ha nem választásról, politikai csoportokról, pártokról, simulékony politikai alkukról, az országgyűlésről és az Eu-ról beszélnénk, hanem valamiről, aminek kézzelfogható és azonnali eredményei magukért beszélnek? Mi lenne ha szembenéznénk azzal, hogy árvák vagyunk, akiket a vezetőik nem tanítanak, nem képviselnek, nem emelnek fel, csak tartanak, mint a disznókat, hogy ha itt az ideje, akkor a választásnak nevezett showműsor keretében kivéreztessék belőlünk a reményt?

Mi lenne, ha most azt mondanád, hogy nincs erre szükséged?

Vannak még jóravaló, tettrekész emberek ebben az országban (sokukkal együtt dolgozom), akiben ott szunnyad a képesség, hogy építsenek valami csodát, amire - végre - mindannyian felnézhetünk.

Én és a csapatom készen állunk. Ha te készen állsz szövetséget kötni, akkor álljunk neki.

Ideje lenne eldöntened, hogy csak beszélsz, vagy cselekszel is? Ne pártot építsünk! Közösséget! Ne politikai közhelyeket képviseljünk, hanem valódi értékrendet. 

Juhász Zoli