Benned nem buzog fel a tenni akarás, amikor körül nézel, hogy milyen undorító fos-tengerré változtatta a Fidesz és a politikai "elit" az országot?

Nézem a nyálas, bamba, közhelyes politikai nyilatkozatokat, amik mentegetik a menthetetlent. Épül itt minden! Vadászati kiállítás, űrkikötő, atlétikai stadion, templom és Horthy emlékmű. Két-óránként kijelenti valami alul-képzett, buta, középszerű és pökhendi alak, a TV-ben, hogy a korrupció rossz, a gazdaság erős, miközben tudjuk, hogy százmilliós palotában él, amit a mi adónkból lopott magának, ami miatt az ország mára a csőd szélére sodródott.

Az a kérdés foglalkoztat, hogy mi lenne, ha mától nem viselkednénk úgy, mint egy majomcsorda? Mi lenne, ha értékes dolgokat hoznánk létre? Mi lenne, ha nem csak olyasmiről beszélnénk, vagy olyasmit lájkolnánk, vagy osztanánk meg, amitől herótunk van? Mi lenne, ha a változatosság kedvéért időt, pénzt és energiát ölnénk olyan melóba, ami valóban megváltoztatja a mi és a gyerekeink életét?

Mi lenne, ha végre nem arról beszélnénk, ami elválaszt, hanem arról, ami összeköt bennünket?

Szóval mi lenne ha?

Tudom-tudom, te még valaki másban akarsz hinni nem önmagadban. Te még most is reméled a csodás feltámadást. Azt, hogy jön egy új vezető, aki majd helyetted megmenti a gyereked, aki helyetted óvja meg a családod, és aki majd helyetted lesz ember a talpán. 

Igen! Tudom! Hiszel az ellenzék feltámadásában. Abban, hogy majd érted képesek lesznek összefogni és majd létrehoznak valami nagy és vállalható csodát, amit mi majd Magyarországnak hívhatunk, mindenki más, meg annak a helynek, amit nem kell szégyellni.

Tudod én nem hiszek nekik. 

Nem hiszek se Orbánnak, se az ellenzéknek. 

A szigorú és harminc éves tények azt sugallják, hogy magunkra hagytak minket. Vannak ők - a politikusok és a környezetük - és vagyunk mi - akik pusztuló reménnyel várjuk a mindennapok csodáit.

Szóval mi lenne, ha nem választásról, politikai csoportokról, pártokról, simulékony politikai alkukról, az országgyűlésről és az Eu-ról beszélnénk, hanem valamiről, aminek kézzelfogható és azonnali eredményei magukért beszélnek? Mi lenne ha szembenéznénk azzal, hogy árvák vagyunk, akiket a vezetőik nem tanítanak, nem képviselnek, nem emelnek fel, csak tartanak, mint a disznókat, hogy ha itt az ideje, akkor a választásnak nevezett showműsor keretében kivéreztessék belőlünk a reményt?

Mi lenne, ha most azt mondanád, hogy nincs erre szükséged?

Vannak még jóravaló, tettrekész emberek ebben az országban (sokukkal együtt dolgozom), akiben ott szunnyad a képesség, hogy építsenek valami csodát, amire - végre - mindannyian felnézhetünk.

Én és a csapatom készen állunk. Ha te készen állsz szövetséget kötni, akkor álljunk neki.

Ideje lenne eldöntened, hogy csak beszélsz, vagy cselekszel is? Ne pártot építsünk! Közösséget! Ne politikai közhelyeket képviseljünk, hanem valódi értékrendet. 

Juhász Zoli

A hít erős pillér. 

Az a hit, ami azt sugallja, hogy az EU képes olyan szabályozást létrehozni - szembe menve önmaga jogi alapvetéseivel - hogy egyes szabályok csak bizonyos tagállamokra vonatkoznak. 
Nos. Hitnek remek... A Valóság azonban valahol máshol van! 

Csak ezzel nem akarunk ma Magyarországon szembenézni! 

Orbán magabiztos magyarországi és európai morálrombolásának ez az egyik kulcseleme. Ha belül vagy egy sokakra vonatkozó szabályrendszerben, akkor a pozitív és negatív szabályok egyaránt vonatkoznak rád és mindenki másra is.

Azt sugallni, hogy a jogállamisághoz FOGJÁK kötni az EU támogatásait, egyszerűen a valóság arcul köpése! UGYAN IS JELEN PILLANATBAN IS EZ A SZABÁLY A MÉRVADÓ! 

Amikor egyes politikai elemzők, pártok, politikusok ezzel példálóznak, az szimpla eltorzítása az EU jogi chartájának. 

Ugyan is eleve nem lehet az az EU tagja, akinek nincs jogállami berendezkedése. 

MERJ SZEMBENÉZNI A TÉNYEKKEL.

Amikor a szabad sajtóról beszélnek - mint jogállami elemről - akkor tegyük fel a kérdést: A világban hol is van szabad sajtó? Egyáltalán milyen az a szabad sajtó, ami pénzemberek és/vagy állami tulajdonban van, azaz gazdasági, vagy politikai érdekek szabályozzák működését?
Úgy vélem (tévedhetek) a szabad sajtó mítosz. Napjainkban, ha szabad véleményre, szabad kritikai gondolkodásra, esetleg szabadon elkövetett logikai következtetésekre vágyunk a MÉDIÁBAN - akkor nem fogunk ilyet találni. (Amit most olvasol nem média, nem sajtó, hanem egy magánvéleményeket közvetítő blog.) Manapság média és sajtómonopóliumok irányítják a világ, azaz a FÖLD, közvéleményét. Ön, azaz PÉNZCÉLUAN!

De menjünk tovább!

Amikor a szabad választásokról beszélnek, akkor elmondható, hogy senki fejéhez sem tartottak stukkert a választások napjaiban. Senkit sem tiltottak el attól, hogy elmenjen szavazni! Senkit sem tiltottak el attól, hogy elmenjen szavazatszámlálónak. Senkit sem tiltottak el attól, hogy szavazatszámlálóként, az általa regisztrált szavazatokat, egy független rendszerbe továbbitva ellenőriztesse a szavazatokat. Amikor Magyarországon a szabad választást éhező választók, nem mennek el szavazni, nem szervezik meg (akár a pártjuk által) a szavazatok ellenőrzését, nem lépnek fel egységesen a szavazatvásárlás, a szavazatbiznisz ellen, az bizony szabadságfok! A jelenlegi választási törvény ráadást azt a szabadságot is megadja, hogy ha egy erő kellően szervezett, kellő mennyiségű embert tud mozgósítani, kellő mennyiségű szavazatszámlálót állít ki, akkor pofán vághatja a Fideszt. 

Mondok még egy példát.

Hasonlóan beszélhetünk a jog előtti egyenlőségről, vagy a szabad joggyakorlásról. Ha a jogászok - értsd: ügyvédek, ügyészek, bírók, jegyzők, valamint ezek szakmai szervezetei és képviseletei nem jelentik ki - nagy többségben - hogy nincs jogállam, jog előtti egyenlőség, jogbiztonság, stb... Akkor ezt mégis kinek kéne kimondania? Kinek kell kiállnia a jogért, a jog szabadságáért, ha nem azoknak, akiknek az esküje a JOG ÉS IGAZSÁG SZOLGÁLATÁRÓL SZÓL?

És ezek a példák igazak az egészségügyre, az oktatásra, a tudományra, vagy bármire, amiről ma azt mondjuk, hogy a FIDESZ  szétverte.

Érted miről beszélek?

Ami ma megy ellenzéki oldalon, ellenzéki szavazók oldalán, ellenzéki gondolkodók oldalán...

...az egyszerűen csodavárás. 

Tétlen és cselekvésre képtelen emberek, pártok, politikusok, szakemberek, jogászok, orvosok, nővérek, tanárok, stb. csodavárása. 

A valóság az, hogy ha nincs jogállam, azt nagy, hatalmas, oltári, elképzelhetetlen méretű - és ma valamiért nem látszó, nem érzékelhető mennyiségű embernek kell kimutatnia, kifejeznie és képviselnie.

Ha ez nincs, nem érzékelhető, nem látható, nem hallható, nincs kellő ereje, értékrendje, morális tartása és akarata...

...akkor Orbánnak van igaza. 

Nem jár például tahók közé focimeccsre. 

De imád koncertre, színházba és kávéházba járni. Van ízlése így a könyvtárakban, galériákban is megfordul. 

Nagy gourmand. Rajong a remek ételekért.

Odáig van az iskolákért, főleg a tanulásért, mert az osztályteremben nem fertőz, de például az iskolaudvaron már igen. 

Sajnos hipohonder is, így szabadideje nagy részét orvosi rendelőben, kórházban tölti. 

Öreg is! Szinte minden szociális otthonban járt már.

Gyáva! Buszon, villamoson, trolin, metrón csak akkor fertőz, ha azon egyszerű földi halandók vannak. Ha ugyan ezen eszközökön a Fradi B közép utazik, akkor lelécel, kerüli a konfrontációt. 

Utál repülni. 

Rühelli a brókereket és bankárokat, így többször pofára ejtette a teljes pénzügyi világot. 

Kifejezetten undorodik a szegényektől, rászorulóktól, kiszolgáltattaktól, idősektől és az elesetektől. Úgyhogy ezeket előszeretettel megöli. Profilozók szerint gyilkolás közben szadista módszereket (fojtogatás) használ. 

Politikai értelemben radikálisan és szélsőségesen konzervatív, minden szabadságjogot megvet, meglátása szerint az a legjobb, ha mindenki bezárkózik az otthonába. Odáig van a bigott politikai nézeteket valló vallási vezetőkért és politikusokért, ezek közül is megölt már néhányat. 

Orbán Viktor nagy haverja, Magyarország gazdasági csődjének eltitkolásában nagy szerepet vállalt. 

Juhász Zoli

A durva valóság az, hogy az ellenzék egy ígéret arra nézve, hogy "egyszer talán jobb lesz".

Én erre nem építhetem fel a családom jövőjét. Több kell!

Én úgy látom, hogy az ellenzék rossz erőforrás menedzsmentet használ. Rosszak a döntéshozatali folyamataik, mert rossz a döntésekhez szükséges információk beszerzésének formája, útvonala és kapott adatok feldolgozása. Eleve rossz az a struktúra amiben hisznek, amivel építkezni szándékoznak.

Az ellenzék mégsem változik. Úgy döntöttek, hogy a társadalmat formálják a saját politikai igényeikhez, mint ahogy azt a Fidesz is teszi. Pedig egy szolgáltató pártnak, vagy párszövetségnek most olyan folyamatokra van szüksége, ami a társadalmat arról biztosítja, hogy olyasmit tesznek, amire az egyénnek, a családoknak, a gyerekeinknek valóban szüksége van...

De nem ezt teszik. 

Nem cselekszenek!

Nem intézkednek!

Nem tanulnak, nem fejlődnek...

Ha én civilként, pénz, sajtó, társadalmi háttér nélkül tudok a csapatommal gazdaságot és oktatást építeni - ŐK MIÉRT NEM KÉPESEK ERRE?

Ha én civilként képes vagyok a csapatommal karitatív, szociális, közösségi munkát végezni - ŐK MIÉRT NEM KÉPESEK ERRE?

A válasz egyszerű. 

Azért mert az embereknek - a látszat szerint - nem az kell amit a civilek csinálnak a terepen. A társadalomnak nincs szüksége, közösségi, szociális, közéleti, társadalmi felelősséggel elvégzett munkára.

Az embereknek pártok kellenek, akik azt hazudják, hogy majd jó lesz. EGYSZER. TALÁN.

A jelen ellenzéki pártjainak, társadalmi, szociális, közéleti haszna nulla. Közpénzből rizsáznak a TV-ben, Rádióban, Sajtóban. Közpénzből ülnek bizottságokban, párteseményeken, pártideálokat gyártó pártüléseken, de például nem mennek ki a terepre. Ha mégis, akkor az sajtóesemény, nem munkavégzés.

Beszélnek a gyermeknyomorról. Mi ott élünk ahol a nyomor van (Én spec. hetente 5 napot vagyok vidéken).

Beszélnek a szegénységről. Mi ott építkezünk, ahol a szegénység van.

Beszélnek az oktatás problémáiról. Mi oktatási intézetet építünk.

Beszélnek a gazdasági problémákról. Mi kisgazdaságokat építünk.

A társadalom mégis azt mondja, hogy a pártok a jövő, mert a pártokra lehet csak szavazni!

Nos ez nem igaz! Soha nem egy pártra szavaznak az emberek, hanem egy ígéretre. A párt az csak egy halmaz, egy név, egy kapcsolódási pont ahhoz az ígérethez, amit a társadalom vágyként megfogalmaz.

A MI (Juhász Zoli és csapata) politikai, társadalmi, szociális értékrendünk, hitvallásunk baromi egyszerű.

Ha valahol gond, probléma, kihívás, feladat van, akkor odamegyünk a csapattal és tudásunk legjavát nyújtva törekszünk azt megoldani.

A jelenlegi ellenzék hitvallása annyi: Éljük túl a választást és ha nyerünk majd jó lesz...

...És ha hetedik alkalommal is vesztenek?

Mit fogsz mondani a gyerekednek? A szüleidnek? A barátaidnak? 

Én nem az ellenzék ellen vagyok, hanem az ellen, ahogy - a látszat szerint - meg akarnak nyerni egy háborút úgy, hogy még a kisebb csatákra sem készültek fel. 

- nincs lokális helyi szervezeti modelljük.

- nincs folyamatmenedzsment.

- nincs (látszat szerint) szakmai apparátusuk.

- nincs pártapparátus (önkéntesek, melósok, terepmunkások)

- nincs vidéki jelenlét (csak a nagyvárosok nem az ország)

- nincs kisebbségi politika (mondom nincs.)

- nincs oktatáspolitika (az meg pláne nincs)

- nincs egészségpolitika (brrr...)

Ígéretek vannak. 

De lássuk be! Azért nem építenek semmit, úgy ahogy teszem azt mi, mert a választók ezt nem igénylik.

ÉS HA ÉN MEGSZÓLALOK, HOGY EZ A FAJTA ELLENZÉKI MUNKA ROSSZ! MEG KÉNE VÁLTOZTATNI!

...Akkor TE, a választó, engem és a csapatom állítod pellengérre, hogy megosztjuk az ellenzéket.

Holott egy ígéret van csak! Nem pedig egy hatékonyan működő ellenzék! 

Szívesen tanítanánk őket (Hidd el van rá képességünk és képesítésünk.)! De ezt se a választó, se az "ellenzéki pártok" nem igénylik. 

Mert ma fontosabb az üres ígéret, mint a kézzel fogható valóság.

Nem csak az ellenzéknek. DE NEKED IS! 

Juhász Zoli

Néha hallok valami szellemességet, aminek épp csak nincs fingszaga, de a hajam azért megmozdítja.

Korábban csobogtam már a meglehetősen formabontó elképzeléseimről, amikben nem szerepel sem orbán, sem gyurcsány mértani feldarabolása egy körfűrésszel és csak a legritkább életpillanatokban érzem azt, hogy Magyarország olyan mint egy túlnépesedett lakatlan sziget (jól olvasod), ahol mindenki nagyon önálló, nagyon gyakorlatias, nagyon okos, nagyon rátermett ...és nagyon egyedül van.

Kotlunk a magunk alkotta szürreális életfelfogáson, aminek olyan alapkövei vannak, hogy:
- "Nem én voltam"
- "Nem tehetek róla"
- "Egyedül mit tehetnék?"
- "Ő a hibás!"
- "Én jobban tudom!"

És folyamatosan azon meditálunk, hogy történelmi eleink milyen hatalmas, elképesztő, óriási, világrengető, kolosszális, fantasztikus, felfoghatatlan, grandiózus, észvesztő csodái voltak a világnak, miközben a jelenben egy közepes méretű szalmaszál arrébb rakására facebook csoportok szerveződnek, ahol mindenki a másikat okolja, hogy miért nem dolgozik a megaprojekt kivitelezésén.

- Me' hallod! A Botond olyat odabaszott Bizánc kapujára, hogy beszakadt! Na azok voltak a nagy idők! 

Persze ha kirísz a tömegből, akkor beüt a probléma, mert vagy rögvest Isten csinálnak belőled és ha nem teszel napokon belül csodát, akkor keresztre is feszítenek a megingathatatlan és őszinte szeretet minden odaadásával és irgalmatlanságával...
Vagy!
Vagy sandán végig mérnek mikor kiderül, hogy lelógsz az átlagról, mint abrosz az ebédlőasztalról és a népek egy része lelőne, ha történetesen van nála fegyver, a másik része meg megértően rázogatja a kezed, miközben olyan baromságokat ismételgetnek, hogy: én megértelek, együtt érzek veled, segítek, stb. Mintha lehetne azon segíteni, hogy valakinek barna a bőre, pajesza van, testileg, lelkileg, érzelmileg másképp ért, lát, érez, gondolkodik, mint az a tömeg, amit akkor látsz, amikor délután fél négykor betaposnak a hetesbe a Keleti és a Blaha között. 

Persze a társadalom lassú eltompulása nem Hungaricum, de vannak benne nemzeti jellegzetességek. Például bármerre néz az ember szarvakat lát és nem vikingek hordják, hanem választóknak nevezett ökrök. 

Ebbe a nemzeti mázgába csöppent bele korunk egyik legnagyobb celebje: a covid. 

Ő ma a világ legnagyobb sztárja. Feszt a Tv-ben rizsáznak róla. Kiderült, hogy van aki belehal, van aki nem, van aki elkapja, van aki nem, van aki fél tőle, van aki nem és van aki úgy gondolja, hogy ebben a sztoriban túl sok a homály, és roppant kevés a tényadat.

A népek így félnek, mert a covid

- az egy olyan... ööö... na mondjad már! Szóval tudod. Egy olyan kis izé, ami ha megizél, akkor megbaszhatod... és azt hallottam, hogy a Terka bátyjának a nagynénje is benne van. De nem szűrték, nem látta orvos, eltiltották őt is meg a párját is, de a párját két hét után mán elengedték...

HONNAN? 

Ehhez képest egy UFOsztori gyakorlatilag a Révay Lexikon egyik szócikke. 

És akkor ott vannak a táborok.

A nemveszekfelmaszkotmertminek, és a buvárruhábanmegyekkenyérért halmazai között ezerféle átmenet van, a hiszek és nem hiszek változatai szerint és ha ezt történetesen az ember egy olyan szögből figyeli, ami minden halmazon kívül van, akkor felsejlik egy teljesen és tökéletesen ismerhető mintázat.

A covid eszmeisége pontosan úgy és olyan módon terjed, olyan módon magyarázzák, mint ahogy Istenről és/vagy egy vezető politikusról beszélnek. 

Az eltérő halmazok, eltérő emberei, eltérő véleménycsodákban bőgik azt, amit a véleménybikák - kolomplengetés közepette - mondanak nekik. 

Tényleg jobb lenne egy zombiapokalipszis, mert azt még valahogy megemésztettem, hogy Putyin, Trump, Merkel, Macron és ebbe a sorba befér Orbán és Gyurcsány is, pont ugyan azon matematika modellek mentén csoportosítja és tömöríti halmazokba az embereket, mint most a koronavírus.

Ez az egész betegség mára már nem szimplán egy élettelen de hatásmechanizmusokat indukáló vírus, hanem egy olyan hitvallás, amit rommá lehet magyarázni épp a szerint a nézőpont szerint, ami számunkra érthető, világos, elfogadható, vagy épp ellenkezőleg, zavaros, bonyolult és vállalhatatlan. 

A covid ma a világ legnagyobb hatalmú politikai szereplője, a világgazdaság legfőbb befolyásoló tényezője. Beszéli a Föld összes nyelvét, kapcsolatban van a világ minden országával és lakosával és értelmezési nézet szerint bármit tesz az azonnali hatást gyakorol mindenre.

Na most ha ezt vallási összefüggésben nézzük, akkor a covid vagy egy új messiás, vagy maga az antikrisztus. Ha eltekintünk a hitéleti megközelítéstől, akkor a covid a világ jelenlegi ura, a világuralom megteremtője, egy abszolutista király, aki kénye, kedve szerint avatkozik be BÁRKI ÉLETÉBE.

Egy súlyos gondom van.

Akár egyik, akár másik nézet az igaz, akármilyen mértékig elfogadom egyiket, vagy a másikat, esetleg ezek valamilyen permutációját, akkor arra kell rájönnöm, hogy egy vírus, aminek se agya, se lelke, se élete, se gondolatai, történelme, hazája, pénzneme, stb. nincs...
...Lelakja a fejlett, gondolkodó, önmaga erejétől, képességeitől, lehetőségeitől és tetteitől megrészegült emberiséget. 

Vajon mégis hol állhatunk mi a világegyetem fontossági ranglétráján, mégis mennyiben számítunk az istennek, az ördögnek, a földönkívülieknek, vagy bárkinek, ha egy szimpla 0,06-0,14 mikron átmérőjű agyatlan parány képes mindent szétverni, amihez valaha köze volt az emberiségnek.

Szóval - mint már említettem - ha eddig nem érezted magad egy nagy és szépen formált nullának, ha úgy vélted, hogy a történelem naggyá tett az őseink által, vagy úgy gondolod, hogy különb vagy azért mert rózsaszín hetero, keresztény, férfiként osztod az észt, akkor időszerű lenne mélázni, hogy mi a jobb?

Az, hogy baromira egyformák vagyunk?

Vagy az, hogy különbözünk?

Juhász Zoli